Avagy miért fontosabb az atomenergiát nyilvánosan támogatni, mint a szakmai tisztességet megtartani?
Motivációk félrevezetésre
Modern világunkban szinte megszámlálhatatlanul sok szakma létezik. Vannak mezőgazdászok, hegesztők, pékek, tanárok, rendőrök és nem utolsó sorban a szóvivők, kommunikációs szakemberek, akikről ejtenék néhány szót.
Nem egyszerű az ő feladatuk, bár talán első ránézésre annak tűnhet. Csak ki kell állni és elmondani az előre megírt közleményt, esetleg válaszolni egy-két kérdésre, de azt sem feltétlen kell. Az újságírók majd felhasználják azt, amit kaptak, legyenek leleményesek, dolgozzanak meg a pénzükért. Eme munka neheze az lehet, amikor a mondanivaló és a szóvívő véleménye között ellentmondás feszül. Tegyük fel van egy cég, amely a dolgozókon próbál spórolni, de szélsőséges módon, így az a munkakörülmények, a munkahelyi biztonság drasztikus romlásához vezet. Történik egy baleset, megírja a helyi újság, bekerül az országos médiába is. A cég számára fontos a jó hírnév, hiszen még a végén bojkottálják a cég termékeit. Itt jön képbe a szóvivő, aki sajtótájékoztatót tart, nyilatkozatot ír, PR cikket jelentet meg, próbálja meggyőzni a közvéleményt: ennél a cégnél minden a legnagyobb rendben van, a munkabiztonság mindenkor az elsődleges szempont stb. Miközben a szóvivő belső emberként pontosan tudja, állítása tökéletes ellentéte a valóságnak. Zavarja őt ez? Biztosan. Nincs olyan ép elméjű ember, aki képes lenne ezt lelkiismeret furdalás nélkül megtenni. Gondoljunk bele a helyzet furcsaságába. Mennél jobban végzi szóvívőnk munkáját, annál jobban vissza tudja állítani a cég jó hírnevét, annál kevésbé lesz a vállalat ösztönözve a munkakörülmények javítására. Magyarán a szóvivő hazug módon, közvetetten munkatársai ellen dolgozik, azok ellen, akiket minden nap lát. Én ezt biztosan nem tudnám csinálni, bár vannak módszerek a lelkiismeret csitítására, a felelősség áthárítására. Miért ne tenném meg, hiszen ha nem én, akkor megteszi helyettem másvalaki. A többi dolgozónak is rossz lesz és nekem se lesz munkám. Akkor inkább megteszem én, rossz szájízzel, néha lesütött szemmel. Méreg ez, amely apránként, kis adagokban, folyamatosan teszi tönkre az ember lelkét.
Ugyanakkor a fenti kis elgondolás nélkül is tudjuk, hogy a szóvivők általában süketelnek, amelyet már csak megszokásból sem hiszünk el. Mi sem természetesebb, hogy a cég, vagy politikai formáció szóvivője mindig szervezetére nézve szépeket és jót mond, ezért fizetik, ez a dolga. Mennyivel komolyabban vesszük mondjuk a Szent János Kórház ápolóját amikor a mindennapos munkahelyi tapasztalatairól beszél, mint az éppen aktuális kormány egészségügy-politikájáért felelős tárcájának megmondó emberét.
Villamosmérnök az atomenergiáról
Emiatt van különös jelentősége annak, ha egy bizonyos témában nem egy fizetett szócső, hanem egy hozzáértő, az adott szakma (elvileg) független képviselője nyilatkozik. Az atomenergia kapcsán így tett a Metropol nevű ingyenes napilap(?) házi villamosmérnöke, Szentgyörgyi Zsuzsa az újság augusztus 6-i számában.
Szentgyörgyi írását -talán unokája- Sári kijelentésével kezdi: „Hallottad? Melegszik a Földünk”, amelyre nyugtatóan válaszol: „Sacikám, inkább csak a légkör melegszik és még az sem tövig bizonyos”. Úgy tűnik Szentgyörgyi nem igazán hisz a globális felmelegedésben, legalábbis nem "tövig bizonyos" benne. Ugyan mérések garmadája bizonyítja a felmelegedés tényét, évről évre tűnik el a Kilimandzsárót borító hótakaró, a jég kiterjedt olvadása következtében válik hajózhatóvá az Északi sarkvidék, de nem "tövig bizonyos"… Akkor mégis miért fogy évente ~600 miliárd tonnával Földünk jégkészlete? Talán ez a sok jég egyszerűen csak megunta a szilárd halmazállapotot, úgy döntve, hogy a sokkal több kalandot ígérő folyékony víz formában kíván inkább tovább létezni? (...hogy aztán majd évezredek múlva, egy újabb eljegesedési ciklus eljövetelével ismét megfagyjon. Persze ez sem a csökkenő átlaghőmérséklet következtében fog megtörténni, hanem a folyékony víz globális hangulatváltozása következtében:)
Általában a kétkedők sem a felmelegedés tényét vonják kétségbe, hanem annak -részben- antropogén voltát. Mérnök létére ezen a ponton egy óriásit téved, józan paraszti ésszel is igen könnyen belátható, hogy bármely közeg egy másikkal érintkezve, azzal kölcsönhatásba lép, ahogy egy forró kandalló sem hagyja hidegen a szoba levegőjét. Így aztán nem csak a légkör, hanem a talaj és a világ tengerei is melegednek. Igen érdekes, hogy a tengerszint emelkedés jelentős része nem is a jég olvadásától, hanem szimplán a felmelegedő víz hőtágulásából adódik.
Miután Szentgyörgyi a globális felmelegedést kétségbe vonta és Sacikát is amennyire lehet félretájékoztatta, csak aggódni kezd, hogy nem jó ez a sok szén-dioxid, mégis csak csökkenteni kellene valahogy annak kibocsátását. Ekkor a számos alternatíva közül kiválaszt egyet, és annak egy egész bekezdést szentel. Egész konkrétan a pisi-áramról(!) ír, hogy abból a rengeteg wc-be engedett vizeletből áramot is csinálhatnánk! Persze lelkesedésünket rögtön el is tiporja, hiszen kijelenti, ez nagyüzemben nem működik, ezért nem marad más, mint a szén meg az atomenergia -az áramtermelés igen jelentős hányadáért felelős gázerőművekről teljesen elfelejtkezik- és a „megváltónak beígért” megújulók.
Azonban megújulókat is rögvest leszólja, hiszen "az atomenergiát lecserélő németeknél most javában épülnek új szénerőművek, mert a szélfarmok és napenergiás eszközök egyelőre nem tudnak lépést tartani az igényekkel”. Igen érdekes kijelentés ez, elég ha megnézzük, hogyan is alakult a német áramtermelés az elmúlt évtizedben:
2012-ben 607, 2013-ban 596 TWh volt a német fogyasztás. Mivel a német nettó export a termelés/fogyasztás néhány százaléka csupán, nagy hibát nem vétünk ha a kettőt most azonosnak vesszük.
Mivel kell lépést tartani? A német áramfelhasználás első ránézésre stagnál az utóbbi évtizedben, jobban megnézve pedig mintha enyhe csökkenésben lenne, egyrészt a válság, másrészt minden valószínűség szerint az energiatakarékossági törekvések következtében. Ugyanakkor köztudott, hogy Németország milyen intenzív megújulós politikát folytat. A fogyasztás egyre csökkenőben, a megújulók pedig egyre nagyobb és nagyobb hányadát teszik ki a termelésnek, ahogy erről az alábbi grafikon is tanúskodik:
Cikkírónk ezután is folytatja kalandozását egy alternatív univerzumban: „Mi, a jómódú országok eleve nagyon nagy és egyre növekvő mértékben igényeljük az energiát”. 
A fenti ábrán az EU teljes energiafelhasználását láthatjuk. Megint csak az látszik, mint a németeknél, stagnálás, kezdődő lassú csökkenés. Mindezek után Szentgyörgyi elérkezik a cikkének befejezéséig, amelyben kifejti, hogy az elmondottak miatt nem a megújulók a megváltók, hanem az atomenergia, hiszen egy „igen tekintélyes”, ki tudja melyik világcég által finanszírozott, ki tudja milyen tanulmányban, ki tudja milyen szakembereket kérdeztek meg, akik szerint az atomenergia a legjobb megoldás (semmi konkrétumot nem ad meg Szentgyörgyi). És nem csak a ki tudja kik mondják ezt.
A „tekintélyes amerikai műegyetem” (MIT) tanulmánya szerint „viszont ha minden költséget és hasznot egybevetünk, akkor egy megawatt teljesítményre számítva az atomerőmű messze előnyösebb, mint a megújulók”. Döbbenet, hogy így le meri írni, az MIT-re hivatkozva. Aki kicsit is ismeri például a napelemes áramtermelés lehetőségeit, tudja, hogy hazánkban 1 kW teljesítményű napelem-rendszer ára fajlagosan kb. 500-700 eFt/kW, amihez képest Paks 2 (3600 mrd Ft, 2 400 000 kW) fajlagosan 1 500 eFt/kW, azaz kétszer-háromszor drágább*. Hosszasan kerestem, de nem sikerült megtalálnom a "hivatkozott" MIT tanulmányt, találtam viszont egy régi, ismertebb 2003-as (2009-ben felújított) MIT anyagot. Azt azonban kis túlzással** csak mint tudománytörténeti érdekesség tudom ajánlani, hiszen elavultságából fakadóan atomenergiai kérdésekben abból tájékozódni olyan, mint GPS helyett egy sextáns segítségével eljutni Pestről Tótkomlósra. Tisztán emlékszem rá, hogy ifjú pályaválasztóként lelkesedve olvastam az olcsó atomenergiáról, például a Westinghouse AP1000 típusú atomerőműjéről. Igérték, hogy majd 1000 $/kW, azaz ~200 eFt/kW-os költségen lehet építeni. Teltek az évek, az ígéretek elszálltak, és mi pedig alig hétszer drágábban építetjük saját atomerőművünket, miközben elvileg az olcsóbb orosz típust választottuk.
Atomlobbi akcióban?
Mint láthattuk, a Szentgyörgyi cikke alig tartalmaz a valóságnak megfelelő kijelentést, téves állításai már kevéske ismeret birtokában is könnyedén cáfolhatóak. Felmerül akkor a kérdés, mégis miért írja mindezt így le? Talán Szentgyörgyi időskori demenciában szenved, így maga sem érti mit ír? Nem hinném, mert ahhoz képest szépen fogalmaz, amúgy sem gondolnám, hogy akkor megjelentetné a Metropol. Akkor tudatosan ír le valótlan állításokat? Miért fontosabb egy atompárti cikk, mint a tisztességes, szakszerű megnyilvánulás? Valószínű Szentgyörgyi motiváltnak érezte magát, hogy valami szépet, valami vonzót kell írnia az atomenergia kapcsán, valószínűleg azért, mert akinek fontos az atomenergia társadalmi elfogadottsága, -akiket akár nevezhetnénk az állami magyar „atomlobbinak” is- így érezte szükségét. Szentgyörgyi pedig kapható lehet efféle szponzorált cikkek megírására. Persze nem tudom mi játszódott le Szentgyörgyi fejében, ezért részemről e bekezdés színtiszta spekuláció. Döntse el mindenki maga, mennyire állhat ez közel a valósághoz.
Ami azt illeti Szentgyörgyihez hasonlóan én is villamosmérnök vagyok, ugyanakkor szakmai érveket előtérbe helyezve messze nem tudok olyan csodaszép dolgokat mondani az atomenergiáról, mint Szentgyörgyi.
Szakmai alapon valószínű senki sem.
*fontosnak tartom megemlíteni, hogy az "egy megawatt teljesítményre számítva" mutatónál lényegesebb, hogy adott nagyságú beruházás megvalósulásából mennyi áramot megtermelni képes erőmű jön létre. Ilyen megfontolásból vizsgálva egészen más eredményt kaphatunk. Azt is meg kell említeni, hogy amíg egy szél vagy naperőmű nem kér üzemanyagot, az atomerőmű igen (amit felhasználás után még kezelni, raktározni is kell), tehát mint ha az atomenergia nagyobb változó költség mellett tudna csak működni, ami mintha drágább villanyt eredményezne. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy egy atomerőművet 60 évre terveznek, addig egy szélerőmű 25 év alatt teljesen elhasználódik, újjáépítésre szorul. Rendkívül nehéz hosszú élettartalmú létesítmények tőkeköltégét a termék árában megjeleníteni, hiszen a finanszírozási megoldások időhorizontja 30 évnél véget ér. Ugyan akkor a termelt áram ára sem jelent önmagában sokat, mert az a napelem rendszer inverterének elmenő kapcsain vagy az M1-es autópálya melletti széltornyok aljában értelmezett. Nekem, fogyasztónak pedig nem ott van rá szükségem, hanem otthonomban, nyaralómban, ráadásul az általam választott időpontban, mennyiségben és minőségben. Ennek költségét is számba kell venni.
Mindezekkel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az áramforrások gazdaságosságának tisztességes összehasonlítása rendkívül összetett, szakember(eke)t kívánó feladat. Mindazok a véleményformálók, akik egy rövidke -még ha frappánsan is hangzó- elemzés alapján képesek bármelyik erőműtípus mellett letenni a voksukat (legyen az atom, megújulók vagy mondjuk a gázerőművek), biztosak lehetünk benne, hogy őt is éppen annyira a szakmai érvek vezetik, mint Szentgyörgyit.
**azért sok szakmai érdekesség van az MIT anyagban, kifejti például, hogy nem csaj az atomerőművek, hanem az összes többi erőműtípus ára is felment a dráguló nyersanyagárak következtében.
"Ha véleményedet megosztanád, ha tetszett a cikk, kérlek támogasd a szerzőt hozzászólásoddal, követéseddel, itt vagy a facebook-on. Köszönöm!"
