Miért nézünk el politikusainknak olyat, amiért a szomszéddal egy életen át nem állnánk szóba?

Nem olyan régen volt az országgyűlési választás. Döntöttünk a következő négy év döntéshozóiról. Megmondom őszintén, nem örültem az eredménynek. No nem azért, mert nekem lenne egy kedves-kedvenc pártom, hanem a régi-új kormánypárt tettei miatt. Tettei? Nem is indokolt a többes szám használata. Néhány egyedi döntése is olyan nagy jelentőségű volt, amely önmagában eredményezhette, hogy elforduljak tőle.

Mi verte ki nálam a biztosítékot?

A magánnyugdíj pénztárak államosítása. Az talán olyan nagy dolog? Alapeseten nem. Bár néhány párt úgy próbálta ezt nekünk eladni, mint ha a fidesz "lenyúlta", ellopta volna a „megtakarításainkat”. Mint ha a fidesz tolvaj lenne. Ezzel az érveléssel én magam nem tudtam igazán azonosul, mert azzal a pénzzel valójában nem rendelkezhettem, és arról sem lehetett a leghalványabb fogalmam sem, hogy azért a „megtakarításért” majdan milyen értékű nyugdíjat fogok kapni. Ellenben az államosítás módján felháborodtam. A kormány megfenyegette a pénztártagokat: ha nem lépsz vissza megfosztanak a teljes állami nyugdíjtól, ami a többpilléres rendszerben is a teljes nyugdíj nagyját adta volna. Ezt el tudtam volna fogadni, ha a visszalépés megtagadása esetén a korábban a TB részére utalt munkaadói és munkavállalói nyugdíjjárulékot teljes egészében a magánnyugdíjpénztár kapta volna. Így lett volna fair, nem? Ha nem kapsz az államtól nyugdíjat, nem is vegyen el tőled pénzt a nem létező állami nyugdíjadra! De nem. A kormány nem volt fair az állampolgárokkal szemben, mert megtette! Így jöhetett létre az az állapot, hogy ugyanakkora adóteher mellett én jóval kevesebb állami szolgáltatásra tarthattam igényt, mint Te, aki tegyük fel visszalépett az állami rendszerbe (csak azért mert valamiben másként döntöttem, mint ahogy a kormány szerette volna). Én ezt mélyen igazságtalan helyzetnek véltem, és hittem abban, hogy majd egyszer jönni fog egy olyan kormány, amely ezt a helyzetet orvosolni fogja. Messze még a nyugdíj, ráérek, ki tudom várni azt a pár ciklust -gondoltam…

„Elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra az, aki úgy dönt, hogy magánnyugdíj-pénztári tag marad" – mondta 2010. november 24-én Matolcsy György.

De meg kellett lepődnöm. Ugyanaz a kormány, ugyanaz a Matolcsy György, amely 2010-ben elvette az állami nyugdíjat 2012-ben vissza is adta (1997. évi LXXXI. Törvény, 1. melléklet)! Ha tudták volna az emberek, hogy lesz állami nyugdíjuk is hányan maradtak volna?. Te mit tettél volna ha tudod állami nyugdíjad is lesz? Ha maradtál volna jogosan érezheted úgy hogy átb*szták a fejed. Becsaptak. A saját kormányod tette ezt veled. Ha egy szomszédod csinál veled hasonlót könnyen meglehet többet sose állsz vele szóba…

És mit csinál a magyar nép? Újraválasztja azt a társaságot amely nyíltan átverte szinte a teljes dolgozó népességet.

Ez alapvető probléma.

Kedvezőbb helyzetben a mindenkori politikai elit különböző lobbi érdekek, egyéni ambíciók elérése közben figyeli és féli a közvélemény minden rezdülését. Bizonyos dolgokat a politikus már nem tehet meg, mert a társadalom elítéli, politikai pályafutását ellehetetleníti. A közvélemény, a mindenkori népakarat zabolázza, fékezi, a helyesebb irányba tereli a politikai elitet, a törvényhozást. Magyarországon ezzel szemben figyelmen kívül lehet hagyni a közvéleményt, az embereket, az elit megtehet szinte bármit, hiszen megfelelő kommunikációval a nép elcsendesíthető, elaltatható.

A szociális kiadások és a GDP változásának kapcsolata a válság ideje alatt (2007-2013) (vs.hu)

Különös, hogy bár a magyar megszorítások mértéke csupán a görögökével összehasonítható az európai országok között*...

...Magyarországon mégis legtöbben a kormány tevékenysége mellett "tüntettek".

Kormányunk épp tiszteletet követel nekünk, és büszkén hirdeti, hogy milyen derék módon kiállunk magunkért, holott elképesztő módon sebezhető országunk. Nem külföldtől, nem is a nagytőkétől kell félnünk, hanem saját szélhámos politikai formációinktól, amely az erőt, kritikát kifejteni alig tudó közvéleményt manipulálva gátlástalanul valósítja(valósítaná) meg saját önös céljait (a párthívek itt ragyogóan be tudják helyettesíteni a fő ellenség-pártot).

Milyen választópolgárokat szeretnének látni az ilyen politikai vállalkozások? A választó legyen elhivatott, érdeklődő, jól értesült, átszellemült, DE kizárólag a párt saját narratívája szerint. Ismerje a korrupt szocik minden sötét ügyét vagy a fidesz minden mutyiját és/vagy utálja a buzikat a zsidókat, a libsiket, nácikat, a cigányokat, a bankokat, a pénzügyi háttérhatalmat és még ki tudja kiket. A lényeg hogy a választónak érzelmei legyenek valami iránt/ellen, olyan erősek, hogy érdeklődését, pártpreferenciáját elsősorban ez határozza meg. A pártnak nincs ettől ideálisabb választója. Szépen nyugodtan a háttérben intézkedik, átalakít, pénzt oszt, oly módon hogy azt a választói is elítélnék. Persze csak ha tudnák, mert van erre módszer: a pártmédia közben valami érzelmeset harsog, valami olyasmit ami ellen össze kell fogni, ami „fontos”, ami mellett már nincs hely és idő pl. költségvetési részletekkel foglalkozni. Amúgy is, azok olyan bonyolult dolgok. Hányszor halljuk ezt, hogy ilyen bonyolult dolgokkal nem terhelnék, untatnák a nézőt. Persze, mert az embereket csak olyan dolgokkal szabad terhelni amit egy részeg cerkófmajom is megért, ami könnyen mozgósít.

Mennyivel másabb lenne ez az ország ha a politikusok csak egy kicsit többet foglalkoznának azzal, hogy mi választópolgárok értsük a dolgokat, hogy ők mit és miért tesznek, ahelyett hogy azon munkálkodnak –professzionálisan– hogy hogyan érezzünk!

Sokan panaszkodnak, hogy az emberek egyre jobban elfordulnak a politikától. Csodálkozunk? Csak a sárdobálás megy, a másik lejáratása, a hangulatkeltés. Ha esetleg felmerül valami programféle, valami intézkedés, az is olyan sterilen, élettelenül van előadva, mintha az adott politikus épp most tanulta volna be a szövegkönyvből. Ki hinne el ezeknek bármit? Értelmes, produktív ember miért foglalkozna politikával? Időpocsékolás. Ráadásul ez a párt-vállalkozásoknak jó. A kritikát megfogalmazni tudó értelmesebbje menjen a fenébe, elég az ha megszavazza őket a valamilyen jelszóval megfogott tömeg.

Van ez a kémügy. Kovács Béla..A zárt ülés után a fidesz nyilatkozata szerint Kovács Béla hazaáruló, a jobbik szerint ártatlan mint a ma született bárány. Nem is értik. Nem tudjuk mi hangzott el az ülésen, de az bizonyos, hogy a két párt állítása egyszerre nem lehet igaz. Valamelyik párt egész egyszerűen hazudik. Nem tudjuk, hogy melyik, engem nem is érdekel. Ami fontos, hogy annál a pártnál, amelyik hazudik, bizonyosan teljesen elfogadott dolog kiállni a nagy nyilvánosság elé és belehazudni az emberek képébe. Az egyik pártot kb. 1 millió ember támogatja, a másikat több mint 2 millió.  Magyarán millió(k) ember támogat egy olyan pártot, amely kedve szerint hazudik nekünk.

Ezért törlik fel velünk a padlót, ezért sebezhető a haza.

Van-e kiút? Van. De nem a bűnbakkeresés, hogy a fideszt tesszük felelőssé, vagy az mszp-t, vagy hogy épp a jobbikot szidjuk. A pártok olyanná válnak amilyenné a szavazók engedik. A megoldása kulcsa nálunk van. Nálam és nálad. A lényeg hogy okosabbak legyünk, értelmesebbek, figyelmesebbek, hogy el tudjuk választanai a valós szándékot a propagandától, az egyéni érdeket a közérdektől...

Hogy is mondta Széchenyi?: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”.

Kár hogy ezt elfelejtettük...

*a grafikon a 2010-es kormányváltás előtti megszorításokat is tartalmazza, igazságtalan lenne mindent az Orbán kormány nyakába varrni. Ugyanakkor az orbáni megszorítások is hatalmasok voltak, amelyet szépen össze lehetne gyűjteni. Példának okáért csak a 2012-es évi egyenlegjavítás 1400 mrd forintos volt, azaz a GDP kb.5 %-al ért fel (portfolio.hu).