Ahogy soha sincs benne a hírekben.
A híradásokat nézegetve kis túlzással örülhetünk, hogy nem vagyunk japánok: "Küszöbön az újabb katasztrófa? - Radioaktív víz szivárog"- HírTV, "Súlyos a helyzet Fukusimánál" - ATV, "Fukusimában újabb katasztrófasorozattól tartanak" - origo.hu "Fukusima: "súlyos incidens" a vízszivárgás" - index.hu.
Tényleg ennyire súlyos a helyzet?
Ahol a víz az úr
A reaktorokban lévő leolvadt üzemanyag és a reaktor mellett tárolt kiégett üzemanyagrudak túlhevülésének elkerüléséhez naponta 400 köbméter vizet szivattyúznak a reaktorba illetve az üzemanyagrudakra. Mivel a hűtővíz közvetlenül érintkezik a radioaktív anyagokkal, az erősen elszennyeződik, majd a sérült reaktorból kijutva az épület alagsorában gyülemlik össze, ahonnan kiszivattyúzzák. A probléma a talajvízzel van. Számítások szerint az erőmű területe alatt naponta megközelítőleg 1000 köbméter talajvíz halad át a közeli hegyekből az óceán felé tartva. Mivel az erőmű épületének legalsó szintjei a talajvíz szintje alatt vannak, e földalatti folyam egy része bejut a sérült épületbe -összekeveredve a reaktort átöblítő elszennyeződött hűtővízzel- majd az épületből kijutva folytatja útját az óceán felé! Természetesen próbálják a víz épületből való kijutását megakadályozni: a lehető legalacsonyabb szinten tartják az épületen belüli vízszintet, hogy oda a víz csak befolyhasson. Ennek eléréséhez az épületből naponta 800 köbméter vizet szivattyúznak ki, azaz 400 köbméterrel többet, mint amit oda benyomnak!
A kiszivattyúzott vizet a vízkezelő berendezésekbe szivattyúzzák. Először kivonják(!) a radioaktív cézium nagy részét, majd sótalanítják. Az ilyenformán kezelt napi 800 köbméter vízből 400-at visszaszivattyúznak a reaktorba, a fennmaradó 400 köbmétert, -ami tulajdonképpen az erőmű épületébe beszivárgó, elszennyeződött és részben megtisztított talajvíz-, föld alatti, illetve feletti tartályokban tárolják, további -jelenleg is fejlesztés alatt lévő- kezelésre várva.
Az erőmű vízkezelésének folyamatábrája
A szennyezett vizet -többek között- ilyen tartályokban tárolják:
Egy ilyen, a képen látható tartály 1100 köbméter vizet képes befogadni, azaz hetente legalább kettőt fel kell állítaniuk! Mivel a baleset már több min 2 éve történt, több száz ilyen tartálynak kell az erőmű területén állnia, az erőművet kis túlzással víztározóvá átminősítve:
Tartsanak bármilyen alacsony vízszintet az épületben, valamennyi elszennyeződött víz bejut a talajba és folytatja útját az óceán felé. Számítások szerint ezen az úton havonta körülbelül 1 TBq aktivitás kerül a talajvízbe, majd az óceánba.
Ez mennyire nagy szennyezés?
Az 1 TBq radioaktivitás azt jelenti, hogy másodpercenként ezer milliárd atommag bomlik el. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy az emberi test természetes radioaktivitása kb. 2-4 kBq, azaz testünkben minden másodpercben 2000-4000 atommag bomlik el. Bizonyos betegségben szenvedőknél orvosdiagnosztikai céllal nagy mennyiségű radioaktív izotópot pl. a 6 órás felezési idejű technécium-99m-et juttatnak véráramba, tűdőszcintigráfia esetén, 65 kg súlyú személynél ~400 MBq mennyiségben! Egyes becslések szerint a reaktorok robbanásakor és az azt követő intenzív kibocsátású időszakban összesen kb. 900 000 TBq radioaktivitás jutott ki a természetbe.
"Az újabb katasztrófa"
Augusztus 19-én, a balesetet szenvedett fukushimai atomerőműben szolgálatot végző dolgozó egy rutinszerű ellenőrzés folyamán szivárgást észlelt az egyik radioaktív vizet tartalmazó tartálynál. Az esetet kivizsgálva kiderült, hogy a tartály vízszintje 3 méterrel alacsonyabb, mint lennie kellene, következésképp a tartályból kifolyt és a talajba szivárgott mintegy 300 köbméter radioaktív víz! Az egyes sajtótermékek így érzékeltették a víz radioaktivitását: A kifolyt víz sugárszennyezettsége oly magas, hogy a mellette álló ember egy óra leforgása alatt akkora sugárdózist kapna, amely ötszörösen meghaladná az atomerőműben dolgozókra vonatkozó egyéves határértéket. Kész szerencse, hogy az erőmű körüli terület le van zárva, az erőműben dolgozók pedig védőfelszerelésben és sugárzásmérővel ácsoroghatnak csak mellette. Emberben ez nem tehet kárt, ám mivel bekerült a talajba, az eljut az óceánban. Ez a plusz szennyezés vajon hogy aránylik a 900 000 Tbq-hez?
Arányok. Paks üzemzavar 2003: 400 TBq, Fukushima szivárgás: 24 TBq
A Tepco adatai szerint a tartályban lévő radioaktív céziumtól már megtisztított víz radioaktivitása 80 ezer Bq köbcentiméterenként. Ezek szerint a tartályból elszivárgó 300 köbméter víz radioaktivitása 24 TBq! Most jusson eszünkbe a 2003-ban a Paksi Atomerőműben történt üzemzavar, amikor 400 TBq radioaktivitás került a környezetbe és mégse kellett lakosságot érintő óvintézkedést tenni. Akkor 24 TBq radioaktivitás kikerülése miért lenne "súlyos helyzet", különösképp, hogy a területre 900 000 TBq már amúgy is kikerült?!
Sok kicsi sokra megy
Ahogy korábban láttuk, naponta 400 köbméter erősen radioaktív víz keletkezik, amivel együtt napi 32 TBq radioaktivitás kerül a tárolókba. Figyelembe véve, hogy a baleset több mint 2 éve történt, ma már kb. 20 000 TBq radioaktivitás van a szabad ég alatt, jórészt olyan sebtében összerakott tartályokban, amire a gyártó is csupán 5 év garanciát vállal! A 20 000 TBq pedig már igen komoly mennyiség. A probléma az, hogy amíg normál esetben a reaktorban lévő reaktivitás kikerülését számos "mérnöki gát", vasbeton konténment, a több centi vastag acél reaktortartály, stb. akadályozza meg, addig kis túlzással a tartályokban lévő szennyezett vizet és a környezetet csak egy 1 mm vastag acéllemez választja el, a tartály fala. Ez messze nem az a többszörös biztonság, amit egy radioaktív anyagokkal dolgozó létesítménynél elvárhatunk.
Borús kilátások
Többféle módon próbálták az épületbe bejutó talajvíz mennyiségét csökkenteni. Igyekeztek a talajvizet elterelni, a talaj áteresztőképességét különböző vegyik anyagok befecskendezésével lecsökkenteni. Egyik sem hozott jelentős eredményt. A legújabb ötlet szerint az erőmű körül megfagyasztanák a földet, mintegy gátat szabva a talajvíznek. Sose csináltak még ilyet ekkora léptékben. Jó lenne ha sikerülne, mert a folyamatosan csak növekvő mennyiségű, több százezer köbméter radioaktív vizet 5 éves szavatosságú tartályokban tárolni enyhén szólva se megnyugtató, hosszú távú megoldás.
Utószó
Meg kell mondjam, rendkívül nehéz volt e cikk megírásához minimálisan szükséges tudásanyag összeszedése. A híreket megfogalmazó magyar újságírók 99%-a ugyanis semmit sem mond a Fukushimában zajló folyamatokról, csak magát a tényadatot, és a helyzet feltételezett súlyosságát ecsetelgető általánosságokat emlegeti. Eleve angol forrásokból kellett dolgoznom, de azok is sokszor ellentmondásba kerülnek egymással. Emiatt a tévedés jogát fenntartom, és a kritikát szívesen fogadom! Magyar nyelvterületen a legnagyobb ellentmondást épp a zöld parlamenti képviselő, Jávor Benedek blogbejegyzésénél láttam, melynek címe: Újra szivárog a fukusimai atomerőmű. Szerinte eddig nem szivárgott!?
