Azt mondani, hogy a németek őrülten rajonganak a napenergiáért, enyhe kifejezés. Ámbár Németország területét kevesebb napfény éri, mint Alaszkát, mégis több napelem működik náluk, mint az összes többi országban együttvéve. „Ez olyan, mintha az alaszkai lakosok ananászt ültetnének”- mondta Michael Fuchs (CDU) a Bundestagban.
Ez az ananász különösen sokba kerül a németeknek. A jól ismert közgazdász, Joachim Weinmann saját számításaival demonstrálta a német napenergia támogatásának abszurditását: ebben az évben napenergiás beruházások 9 milliárd euró értékben valósultak meg Németországban. Ha ezt az összeget szélenergiába fektették volna, ötször annyi megtermelt energia lett volna az eredmény.
Egy másik példát említve: 1 tonna szén-dioxid kibocsátás csökkentéshez napenergia esetében 500 eurós beruházásra van szükség, 20 euróra földgáz tüzelésű erőműnél, és csupán 5 euróra szigetelés korszerűsítés esetén.
A borzasztó költségek ellenére a német kormányzat éveken át támogatta a napenergia szektort abban a reményben –Weinmann szerint-, hogy a német napelem gyártók a bőkezű támogatások hatására globálisan piacvezető szerephez jutnak.
Két évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a kínai gyártók fél áron is képesek a gyártásra. Berlin csökkentette a támogatások mértékét, napenergiával foglalkozó vállalkozások csődsorozatát eredményezve.
Ha a megújuló energiaforrások támogatása mögötti logika lényege a környezetvédelem lett volna, Németország egyáltalán nem termelne napenergiát. Valójában a német zöld forradalom nem a környezetvédelemről, hanem a profitról szólt, a német cégek megerősítéséről, hogy ezen a piacon ne legyen vetélytársuk…
A fenti írás a lengyel Marcin Wawrzyńczak cikkének fordítása.